Ez az eszme áramlat Angliában született de kiteljesedése Franciaországhoz köthető.
A felvilágosodás tehát a XVIII. század meghatározó korszelleme, egy nyitott eszmerendszer volt. Az élet minden területét átkívánták formálni.  Megkérdőjelezték az addig meghatározó világrendet a feudalizmust és annak eszméit, így a király uralkodáshoz jogát is közvetve már támadták.  Abszolutizmust elvetették, helyette alkotmányos monarchiát vagy köztársaságot tartották az ideális államformának.  A polgárosodás terjedését szorgalmazták  és a liberális jogok kiterjesztését.

A felvilágosult gondolkodók vallási toleranciában és az alapvető szabadságjogokat is támogatták, ezek sok pontban egyeznek  a liberális jogokkal.  Az alapvető szabadság jogok alatt az élethez, biztonsághoz, tulajdonhoz való jogot, a szólás szabadságot, vallásszabadságot és a választójogot értjük.

A liberalizmus, más néven szabadelvűség, a szabadságot jelentő liberty szó után alapvetően a személyes szabadságon és törvény előtti egyenlőségen alapul, vagyis a szabad gondolatok széles spektrumát jelentő eszmerendszer, melyek közös vonása, hogy az egyén szabadságát jelölik meg mint legfontosabb politikai célt. Az először Adam Smith által megfogalmazott gazdasági liberalizmus támogatja a szabadpiacot és a szabadkereskedelmet.

A klasszikus liberalista gondolkodók hittek abban, hogy egy láthatatlan kéz spontán rendet alkot az eredendően széttartó egyéni szándékok és tettek szövevényéből, s a sok egyéni érdek végeredményben a közjó növekedéséhez vezet, feltéve, hogy a minimális információ és igazságszolgáltatás rendelkezésre áll mindenki számára, azaz senki sem lophat, vagy alkalmazhat kényszert másokkal szemben. A gazdasági liberalizmus a magántulajdonon és az egyének által kötött szerződéseken alapul. A kulturális liberalizmus az egyéni jogokra koncentrál, a lelkiismeret és az életmód szabadságára, köztük olyanokra mint a szexuális szabadság, vallásszabadság, megismerés szabadsága, vagy azon alapelv, miszerint az állam ne hatoljon az egyén magánéletébe.

A liberalizmus különböző formái nagyon különböző politikai megoldásokat kínálhatnak, de néhány dologban általában egyetértenek, mint például a gondolkodás és szólás kiterjedt szabadságában, a jogállamban, a gondolatok szabad áramlásában, a magántulajdonban, a szabadpiacban, a kormányzat átláthatóságában, és a szabad választásokban.

Francia gondolkodók:

Charles-Louis de Secondat, La Brède és Montesquieu bárója (1689-1755)

Írásaiban kétféle hatalomtípust különböztet meg a szuverént és a hivatalit. A hivatali típusban javasolja a hatalmi ágak szétválasztását: bírói, törvényhozói és végrehajtói hatalmakra. A hatalmi ágaknak ellenőrizhetik egymást. A francia társadalmat három osztályra bontja. A királyi udvar emberei alkotják az első csoportot őket követi az arisztokrácia és tőlük megkülönbözteti a köznépet. A papságot kihagyta az állam működéséből.
Három különböző államformát is megkülönbözetett. A tekintélyre épülő királyságot, a köztársaságot, és a despotizmust, melyet a félelem tart egyben. A legjobb államformának az angol alkotmányos királyságot tartotta.

Voltaire

A francia burzsoáziát kicsinek és erőtlennek, az arisztokráciát élősködőnek és korruptnak, a közembereket érdektelennek és babonásnak, az egyházat a tized bevezetése óta a királysággal szemben csak egyensúlyozásra képes merev erőnek látta.
Voltaire bizalmatlan volt a demokráciával szemben, az szerinte csak a tömegek tudatlanságát terjeszti. Szerinte csak a filozófusok által szorgalmazott felvilágosult monarchia hozhatja el a változásokat, amelyek a király ésszerű hatalmának fejlődését és Franciaország gazdagságát biztosíthatják a világban. Voltaire a változások kulcselemeként is alapvetően hitt a királyság intézményében.
Jean-Jacques Rousseau

Felfogása szerint a népnek közvetlenül kell részt vennie a döntéshozatalban. Tehát népszuverenitást akart elérni, úgy, hogy a helyi önkormányzatoknak legyen nagyobb szerepük a formális laza államban. Eszmerendszerében a hatalmi ágakat nem választotta szét. Rousseau a magántulajdonra vezette vissza az emberiség bajainak egészét.