1809-ben született Pozsonyban. Apja korán meghalt és anyja keveset foglalkozott vele és heves természetével fiatalon katonának állt. Itáliában volt beosztva és itt tört rá az a vágy, hogy hazáját szolgálja, így viszonylag hamar kilépett a katonaságból. Hazatérve nagykorúsította magát, hogy megszerezze apja örökségét, mely sikerült is neki. Bécsben döntött úgy, hogy politikával fog foglalkozni, és ebben az időszakban ismerkedett meg Zichy Antóniával.
1838-tól tevékeny tagja volt a liberális köröknek. Első beszéde nagy sikert aratott az ellenzéki körökben és ekkor végleg úgy döntött, hogy a politika keretein belül folytatja életét. Bár kezdetben nem kedvelte Kossuthot, ő azonban a jövő nagy reményét látta Batthyányban. Akkor kezdtek egymáshoz közeledni, miután Kossuth az iparegylet élére Batthyányt választotta elnöknek.
Az 1843/44-es országgyűlésen Batthyány már az ellenzéki főrend vezetőjévé nőtte ki magát. Metternichhel kezdettől fogva rivalizált és minden gyűlésen felszólalt a kancellár ellen. 1847-ben Ellenzéki klubot alakítottak és a legnagyobb eredményük, hogy Kossuthból pest megyei követ lett, melyben Batthyány Lajos jelentős szerepet játszott.
Az 1847/48-as országgyűlésben is fontos szerepe volt a majdani miniszterelnöknek. Fontos téma volt itt a nádorválasztás, ugyanis 1847-ben meghalt József nádor és a közvélemény a fiát, Istvánt kívánta utódának, mellyel a császári udvar is egyetértett.
Fontos felszólalás volt, mikor az ősiség törvényéről tárgyaltak és 1848. február 4-én, mikor a nyelvi és nemzetiségi kérdések voltak napirenden, társainál liberálisabban, indítványozta, hogy a horvátok is a latin helyett a saját anyanyelvüket használhassák az országgyűlésen.
1848-ban tagja volt a küldöttségnek, mely Bécsbe vitte a reformköveteléseket. Március 17-én V. Ferdinánd király őt bízta meg az első magyar minisztérium megalakításával. A törvények április 11-én léptek hatályba és kormánya ekkortól kezdett el működni.
Célja egy alkotmányos önkormányzat kialakítása, azon belül is az önálló hadsereg megszervezése. Május 7-ére sikerült elérnie, hogy a Magyarországon állomásozó császári- és királyi csapatok is a kormánya alá legyenek rendelve. Létrehozta a nemzetőrséget, majd nem sokkal később a honvédséget is.
Bécsben elégedetlenek voltak a politikájával és augusztus 29-én Deákkal a császárvárosba kellett utaznia, hogy utasítsák fegyverletételre Josip Jellasicsot. Ez hiábavaló volt és szeptember 11-én a szerbek betörtek az országba. Az ellentámadásra induló fegyveres erők élére István nádort kérte fel főparancsnoknak, de ő királyi utasításra elhagyta az országot. Mivel a későbbiekben sem tudott megegyezni az udvarral, így október 2-án lemondott miniszterelnöki tisztségéről és országgyűlési mandátumáról is.
Lemondása után közkatonaként lépett a honvédség kereteibe. 1849. január 8-án elfogták. A tárgyalásán végig ragaszkodott hozzá, hogy nem tett semmi rosszat és mindig törvényesen cselekedett. 1849. augusztus 16-án a haditörvényszék először börtönbüntetésre és jószágvesztésre ítélte, majd kötél általi halálra ítélték.
Utolsó éjszakáján a felesége egy tőrt csempészett be neki, mellyel súlyos sebeket ejtett a nyakán, de életben maradt, ezért az ítéletet golyó általi halálra módosították. 1849. október 6-án a pesti Újépület udvarán végezték ki.
Források:
http://mek.oszk.hu/02600/02610/02610.pdf
http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/01281.htm
