A szabadelvű szót már az 1832-es országgyűlés elején alkalmazták azokra, akik a reformista irányzatot képviselték. 1790 óta most először volt alkalma a baloldalnak felkészülni egy országgyűlésre. 1825-ben sikerült elérni, hogy a kormány kivegye a levéltárból a Rendszeres Munkálatokat és az országgyűlés elé terjessze. A szövegek átvizsgálását 1830 nyarára fejezték be.
Dessewffy József 1831-ben írja le különvéleményét, melyben az angol sajtószabadságot hozza fel és a mindennemű cenzúra ártalmassága mellett foglal állást. Párt hiányában azonban ezek az eszmék nem tudtak élesen elhatárolódni. Országgyűlési többség és program híján nem lehetett a reformokat se végbevinni, de mégis sikerült elérniük, hogy az ország másfél évtizedig reformhangulatban legyen.

1832/36-ban 18-20 megye támogatását élvezte a liberális álláspont úgy, hogy a követek képesek voltak képesek voltak az utasításokkal összeegyeztethető szövegeket fogalmazni. Bár megkaptak minden tisztséget a liberálisok 1843/44-ben, ez a diéta mégis csalódást okozott, mert itt sem volt összetartó erő. 1845-ben arra jutottak, hogy nem lehet halogatni egy ellenzéki párt megalapítását és programjuk megszerkesztésére Deák Ferencet kérték fel, ám ő ezt elutasította.

Mivel a követ az őt megválasztó megye nemességének a szószólója, ezért a megyegyűlés utasításokat adott arról, hogy a képviselő mire szavazzon. Néha előfordult, hogy a követeknek utasítás nélkül kellett szavazni és ez meglepő eredményekhez vezethetett. A kellemetlenségek elkerüléséért ezért a megyék megtilthatták, hogy követeik szavazzanak. Az utasítások keverésével a reformerek mozgásterét korlátozták. A szabadelvűek a megyegyűléseken mindig különböző engedményekre voltak kénytelenek, hogy egy adott eredmény liberális, vagy ellenzéki legyen.
Másik probléma, hogy a választások gyakorta nem elvi kritériumokon, hanem egy család vagy kiemelkedő személyiség tekintélyén múltak.

A feszültség nőtt és a történelmi dualizmus már nem működött. Ezért a kormány úgy határozott, hogy igyekszik egy konzervatív többséget biztosítani a követi táblán, hogy döntései legitimek maradjanak, és elég engedelmes, hogy jóváhagyja azt az alkut, mely szerint a kormány nem száll szembe a modernizációval, politikai osztály viszont beleegyezik a dualista kapcsolatok szorosabbra fűzésébe felelős minisztérium nélkül.

Fontos volt még egy konzervatív párt megszervezése elfogadható választási programmal, mely 1846 novemberében meg is alakult. Céljuk annyira megvalósíthatónak tűnt, hogy Batthyányi és a liberálisok ehhez igazodtak és ráeszméltek, hogy tovább nem halogathatják az ellenzéki párt megalapítását és programjának megírását. 1847. június 4-én jóváhagyták az Ellenzéki Nyilatkozatot, mely az első ilyen jellegű dokumentum Magyarországon. Az ellenzék öt elsődleges célja:

1. Közteherviselés
2. Népképviselet
3. Törvény előtti egyenlőség
4. Kötelező örökváltság
5. Ősiség eltörlése.

A leglényegesebb szövegrész Ausztria és Magyarország viszonyával foglalkozik. Ebben elfogadják a dinasztikus uniót, de cserébe nem akarják, hogy Magyarország érdekeit a többi tartomány érdekei alá rendeljék.
Fontos eleme még a nyilatkozatnak a megyei autonómia és kifejezik bizalmatlanságukat a kormány tevékenységével kapcsolatban.

A szabadelvűek 1832-1847 közötti állandó programja a feudalizmus eltörlése, melyet lépésről lépésre kívántak eltüntetni.  Elsődleges céljuk a reformok törvényes alapra helyezése. Bár törekvéseik megbuktak, mégis sikerült elérniük a reformpárti közhangulatot, illetve megbolygatták az állóvizet és a kormányt a mozdulatlansági politika feladására kényszerítették.