Közjogi kérdésnek nevezték azon problémák összességét, melyek Magyarországnak az osztrák uralkodóház birodalmához való tartozására vonatkoztak. Ez a közjog sarkalatos törvényeken nyugodott. Ilyen volt a nemesség jogait és előjogait kodifikáló Primae Nonus (a magyar nemesek Habeas Corpusa). Másrészt voltak olyan törvények, melyek Magyarország kollektív, illetve előjogait biztosították, melyet a Pragmatica Sanctio határozott meg: Magyarország és „kapcsolt részei” függetlenek a többi Habsburg tartománytól és az ország ügyeit magyarok intézik.
Ezen előjogok tiszteletben tartása fejében az uralkodó kezében összpontosult a végrehajtói hatalom.
Ezzel a kapcsolattal Mária Terézia (1740-1780) az európai események miatt azonban egészen 1763-ig nem tudott mit kezdeni és miután kudarcba fulladt a nemesség adóztatását célzó javaslata (1764/65-ös országgyűlés), hosszú távú stratégiát kellett kidolgoznia. Az 1767-es úrbéri rendelettel (ebben szabályozta a magyar jobbágyság földesúri terheit) és az 1777-es Ratio Educationis is ezt a célt szolgálta. 1765 után nem hívott össze országgyűlést és erre irányult a kereskedelem és vámrendszere is.
A szigort udvari kegyeletekkel ellensúlyozta, melyben benne volt a nemesi testőrség felállítása (1760) és a Szent István Rend megalapítása (1767).
II. József (1780-1790) sokkal ambiciózusabb, kormányzása sokkal energikusabb volt. Számtalan reformot hozott mind birodalmi, mind magyarországi szinten. Azonban József intézkedései végül megbuktak és halála előtt rendelkezései nagy részét visszavonta. Halálával a „történeti dualizmus” is veszélybe került; Egy politikai csoport Poroszország segítségével elszakadásra készült és egy angol herceget akartak a magyar trónra hívni.
Az 1790/91-es országgyűlésen reáluniót vezettek be, mely kimondta, hogy Magyarország a Monarchia egyetlen más tartományának sincs alárendelve.
A magyar liberálisok az 1830-40-es években hármas teherrel találkoztak: A birodalmi abszolutizmussal, a hazai elmaradottsággal és a polgári nemzetté válás hiányával.
A birodalmi abszolutizmus ellen a rendi intézményrendszert használták fel és a feudális alkotmányosság helyébe kívántak polgári alkotmányosságot helyezni. Ehhez a feudális viszonyok helyébe a polgári civilizáció feltételeit kellett beiktatni.
Az egységes polgári nemzet kialakulását a jogegyenlőség megteremtésétől várták. A kollektív jogok kiosztása azonban fel sem merült ugyanis ezt kiváltságnak tartották. A nemzetté válásról is olyan elképzeléseik voltak, melyek az egynyelvűség felé mutattak. Az elit tagjaiként fogalmazták meg a polgári átalakulás követelményeit és alakították ki életstratégiáikat.
Források:
Kecskeméti Károly - Magyar liberalizmus 1790-1848. Argumentum Kiadó, Bibó István Szellemi Műhely. 2008.
Szabadság és Nemzet, Liberalizmus és nacionalizmus Közép- és Kelet-Európában (szerkesztette: Dénes Iván Zoltán). Gondolat Kiadó, Budapest. 1993.
