Az angol liberalizmus

2017. március 26. - Politikai kultúra

A liberalizmus eszméje Angliában a polgárháború időszakában indult el (1688), ám az akkori emberek még nem definiálták, vagy nem tekintettek rá újonnan megjelent eszmeként, nem volt egy rendszerezett megfogalmazás, hogy ez pontosan mit is takar. Az első ember, aki megkísérelte a liberalizmus definíciójának kialakítását, az John Locke volt. Azonban ez a 17. század végén történt, és az ekkori meghatározás nagyban eltért az általunk vizsgált 19. századi jelentésétől.

A felvilágosodás korszakában tehát az új eszmék megjelenésével nagy változásokon ment át az akkori társadalom világszerte, azonban itt az angliai változásokról olvashattok. Angliában a Liberális Párt először 1839-ben jött létre néhány radikális parlamentárissal, akik a whig párthoz akartak csatlakozni. Ekkor még csak informális keretek között hívták őket így, mivel ez még csak a whig-ek és a radikálisok koalíciója volt, ám évről évre egyre nagyobb jelentőséget kaptak és egyre nagyobb tekintélyű politikusok kerültek ki a Liberális Pártból, mint például William Gladstone, aki a 19. század egyik legnagyobb liberális politikusává nőtte ki magát. 1867-ben a választójog kiterjesztésével (Reform Bill) minden háztulajdonnal rendelkező lakos megkapta a jogot. Ez nagyban kedvezett a középosztálynak hiszen innentől ők is helyet kaptak a hivatalokban és ezeket a pozíciókat így főleg a társadalom ezen részéből töltötték be. A felső osztályok kezében csak a diplomáciai kar és a Külügyi hivatal maradt, mivel e munkák betöltéséhez már magasabb szintű képzettség volt szükséges, és ezt csak a magasabb társadalmi rangúak tudták biztosítani.

William Ewart Gladstone

Az ő vezetése alatt a liberálisok megreformálták az oktatást és ismertették a tikos szavazás gondolatát. 1868 és 1894 között Gladstone négyszer lett megválasztva miniszterelnöknek. Politikai javaslatai miatt a legkedveltebbé a munkásosztály és az alacsony középosztály köreiben vált. Hangoztatta az alacsonyabb adó fontosságát és vallásos beállítottsága miatt hamar az arisztokraták ellenfelévé vált. Hosszú éveken keresztül "harcolt" Benjamin Disraeli-vel, aki a 19.század végi konzervatív pártot vezette. Ellentétes véleményük és meglátásaik komoly vitákat eredményeztek és néhány évig egymást váltogatták a miniszterelnöki pozíción. Gladstone legnagyobb eredményei az oktatás reformja és a földek felszabadítása voltak az elnyomó földbirtokosok alól. 1874-ben a konzervatívok vették át a politikai irányítást egy kis időre, ám utána Gladstone újra az élre került. Gladstone 1894-es lemondása után Rosebery vette át a párt irányítását, ám 1895-ben nem lettek megválasztva. Ebben az időszakban kezdett el megjelenni az új liberalizmus eszméje a Liberális Párton belül, melyet szociális liberalizmusnak is nevezhetünk. Ez az ideológia a szegénység és munkanélküliség megszüntetésének fontosságára hívta fel a figyelmet, melyet az állam feladatának tekintettek. Amikor 1906-ban a liberálisok újra győzedelmeskedtek a választásokon, különböző reformokat vezettek be. Ilyen volt például az egészség biztosítás, a munkanélküli biztosítás és a nyugdíj bevezetése. Új adókat vezettek be a luxus cikkek használatára, mely főleg a felsőbb arisztokrata rétegeket érintette.

Lloyd George liberális politikus vezetésével 1911-ben bevezették a National Insurance Act-et és az Unemployment Act-et (nemzeti biztosítás és munkanélküli biztosítás). Az I. világháború ideje alatt Lloyd George vezette a liberálisokat Nagy-Britanniában. A világháborút lezáró
békeszerződés is fűződik a nevéhez, hiszen a versailles-i szerződést az Egyesült Királyság az ő képviseletében írta alá. Miniszterelnöksége 1916. december 6-tól tartott 1922.október 19-ig. Emellett pénzügyminiszteri és hadügyminiszteri pozíciót is töltött be korábban.

Lloyd George

Az első világháború nagyon megviselte egész Európát és a liberalizmus terjedése is lelassult egy kicsit ebben az időszakban. Ebben az időszakban még fontosabbá vált azoknak a területeknek a fejlesztése, amiket a liberalizmus képviselt. Fontos céljuk volt a kórházak fejlesztése és a társadalmi jólét növelése. A különböző biztosítások bevezetésével próbáltak erre törekedni, valamint az adók és a pénz igazságosabb elosztásával. Ez természetesen a vagyonosabb rétegeknek nem kedvezett így a rájuk szabott adó mértéke nagyobb lett. A liberális politikusok ezért inkább a munkás réteg és a társadalom szegényebb köreiben váltak közkedveltté.

Meghatározó alakja volt még például a 19. századi angol liberalizmusnak John Stuart Mill is (1806.május 20-1873.május 8.), aki főként közgazdászként és filozófusként volt ismert. Sokat elmélkedett az igazságosságról és annak a társadalomhoz kapcsolódó szerepéről, műveibe is belefoglalta erről a gondolatait.

„Az igazságosság bizonyos erkölcsi szabályok osztályának a megnevezése, amelyek az emberek jólétének közvetlen előidézői, s betartásuk minden más életvezetési szabálynál kötelezőbb érvényű; és az a fogalom, amely az igazságosság eszméjének lényege – vagyis minden ember egyéni jogának fogalma – igényli és szentesíti ezt a kényszerítő erejű kötelességet.”

„Ismételjük át: az igazságosság eszméje két dolgot feltételez – egy viselkedési szabályt és egy olyan érzést, mely bünteti a szabálysértőt. Feltételezzük, hogy az előbbi az egész emberiség számára közös és a javát szolgálja. A másik (az érzés) annak a vágya, hogy a szabálysértő elnyerje büntetését.” (Mill: Utilitarizmus)
A politikai életbe 1865-ben került be, amikor a parlament alsóházának képviselője lett. Egyik fő célja a nők társadalmi helyzetének javítása volt, és azalatt a 3 év alatt, amíg a parlamentben tevékenykedett erre törvényjavaslatot is tett. Például petíciót kezdeményezett a nők választójogáért, ami Nagy-Britanniában csak 1918-ban lett bevezetve, ennek ellenére John Mill munkássága elismerendő, hiszen rengeteget tett a női egyenjogúság mozgalmáért. Kiadott művei között is szerepel ilyen témájú alkotás, például A nők alárendeltsége című esszéje, melyet nem sokkal felesége halála után írt. Ebben a korszakban nagyon kevesen gondolkodtak hozzá hasonlóan a nők helyzetéről, így rengeteg támadás és kritika érte őt emiatt. Sokan ezt a művet a 19. századi liberális feminizmus kiáltványának is tekintik.
Közgazdasági művei közül kettő tekinthető jelentősebbnek, 1844-ben jelent meg a "Tanulmányok a politikai gazdaságtan néhány eldöntetlen kérdéséről" és 1848-ban "A politikai gazdaságtan alapelvei és néhány alkalmazásuk a társadalomfilozófiára".